2019. június 3., hétfő

Egy csokor rózsa


Fekete virágcsokorral érkezik hozzám a Halál.
Az én döntésem, hogy elfogadom-e a csokrot vagy sem.
Nem fogadom el.
Fekete rózsákból nem tudok élettel teli vöröseket csinálni.
Még a festék sem tartana örökké, egy idő után újból feketévé válnának.
A fekete csokor csak egy nyűg.
Nem aggatom fel vele magam.

2019. május 5., vasárnap

Anya és a gyümölcsök


          Én ennek a mesének csak szemlélője vagyok. Ebben a kalandban személyesen nem vettem részt, de tudom mi és hogyan történt, mivel Anya személyesen mesélte el nekem.
          Egyszer régen, Anyának volt egy gyönyörű szép gyümölcsös kertje, ahol minden megtermett: a narancs, az ananász, az eper, de még az áfonya is. De egy csúnyán felhős, esős napon Anya rosszul érezte magát és egész nap feküdt az ágyban. Nem mozdult meg. Fáradt volt, szomorú és állandóan csak sóhajtozott. Nem volt semmihez sem kedve. A folyamatos eső miatt nem ment ki a gyümölcsös kertbe sem, pedig az volt életének egyetlen értelme. Ezelőtt ha törött, ha szakadt, ha tornádó volt, ha cunami, ő mindig ott volt és védelmezte drága kertjét. Anya nem szimplán beteg volt, hanem megtámadta a gonosz és szomorú Tu Mór, aki nemcsak anya lelkét betegítette meg, hanem életének értelmét, a gyümölcsös kertet is. Pedig Anya előre gondolkodott és külön védelmezőket állított egy-egy gyümölcs tartomány élére. Így történt az, hogy az áfonyára Áfonya Áron, a banánra Banán Béci, a narancsra Narancs Nóri vigyázott. De sajnos Tu Mór kijátszotta a rendszert és megfertőzte őket is, ráadásul elpusztította gyümölcseiket.
          Viszont volt három igen cseles védő, akik megmenekültek Tu Mór gonoszsága elől: Alma Andris, Málna Manna és Kivi Karcsi. Észrevették a közelgő veszélyt és megbújtak előle a közeli erdőben. Gyümölcseiket viszont nem tudták megvédeni.
          - Le kell győznünk Tu Mórt! – bújt elő először Andris. Szeme csillogott, megbújt benne az igazi szeretet. Ő mindenképpen tenni akart Anya gyógyulásáért. – Tönkreteszi a kertet és csak szomorúságot, színtelenséget hagy maga után. Főleg úgy, hogy az egyetlen Anyát, aki vigyáz ránk és szeret minket, őt is megbetegíti.
          - És hogyan segíthetnénk? Mi csak három védelmező vagyunk, akik épphogy megmenekültek Tu Mórtól, de semmink sem maradt. A mi gyümölcseink is ugyanúgy elpusztultak, mint mindenki másé. – Sóhajtott fel szomorúan Manna.
          - Anyát nem hagyhatjuk magára, mindent meg kell tennünk, hogy megmentsük őt! Ő a mi egyetlen társunk! A mi védelmezőnk, az, aki szeret minket, aki esőben is, fagyban is jön hozzánk és vigyáz ránk. – Lelkesedett Karcsi. Próbálták bátorítani Mannát, aki már azelőtt fel akarta adni a küzdelmet, mielőtt az elkezdődött volna. Viszont végignézett a két fiún, akik bátran álltak előtte és fűtötte őket a tettvágy. Málna Manna végül elhatározta, hogy a két fiúval együtt ő is küzdeni fog és mindent megtesz azért, hogy nyerjenek.
          A három védő elindult hegyeken, dombokon keresztül, hogy megkeressék Apát, aki Anyával dolgozott együtt és ő is gyümölcstermesztéssel, neveléssel foglalatoskodott. A Gyümölcs-szigeteken élt már egy jó ideje, amióta rájött arra, hogy minden gyümölcs varázserővel bír és ahhoz, hogy a gyümölcsök erejét igazán fel lehessen használni, megfelelő környezet szükséges a nevelésükhöz. Így évekig kutatta a Gyümölcs-szigeteket, míg végül rájuk nem talált. Anyával mindennapos kapcsolatban voltak, Anya a saját kertjében nevelt gyümölcseit küldte Apához, aki azokból orvosságot, gyógyírt készített.
          Még pár évvel korábban, amikor Apa jobban beleásta magát a gyümölcsök varázserejének titkába, akkor írt egy könyvet a gyümölcsök különböző variációiról, illetve együttes hatásaikról. Ezt a könyvet olvasta el Alma Andris, aki ezáltal tudta, hogy a győzelem az övék, ugyanis az alma, a málna és a kivi együttes ereje szükséges ahhoz, hogy legyőzzék Tu Mórt. Ezért volt olyan bátor, ezért tudta, hogy muszáj megtenniük mindent, mert rajtuk múlik Anya és az egész gyümölcsös kert sorsa.
          A terv tökéletes volt, csak egyetlen bökkenő akadt: a Gyümölcs-szigetek nagyon nagy távolságra volt attól az erdőtől, ahol ők először tartózkodtak. De ez a távolság sem tántorította őket el attól, hogy megkeressék Apát, akiben bíztak. Tudták, hogy hamarosan tudomást fog szerezni a történtekről és akkor nyomban útra kel, hogy megkeresse Anyát a gyógyírrel.
          Napokig, hetekig gyalogoltak, tudták, hogy már nem sok van hátra, de a végére fáradtak, tompultak lettek, hiszen napok óta egyetlen csónakban ringatóztak és már azon gondolkodtak, hogy feladják. Amikor is nem egy repülő hangját hallották, ami feléjük közeledett. A fülkében megpillantották Apát, aki feléjük közeledett és már nyitotta is az ajtót. A három védő nem habozott, nyomban felszálltak a repülőre.
          - Tudok mindenről – kezdte köszönés nélkül Apa. -, már itt van nálam az ellenszer. Együtt, négyünknek kell odaadni és akkor örökre, véglegesen eltűnik Tu Mór. De ahhoz, hogy a szer működjön szeretet is kell. Márpedig én látom, hogy mi négyünkben ez megvan. Mert ti hárman voltatok azok, akik útra keltetek és igyekeztetek megkeresni engem a varázsitallal együtt. Látszik rajtatok az akaraterő, a tisztelet, a becsület és a szeretet.
          Amíg Apa elmondta ezeket, a repülő sebessége miatt, gyorsan odaért a házhoz, ahol eltűnt a nevetés és csak Tu Mór szomorú arca látszott.
          - Ne higgyetek ennek az arcnak! Ne legyetek szomorúak tőle! Erősnek kell maradnotok és hagynotok kell a szívetekben szeretetet! Tu Mór gonosz és szomorú. Azt hiszi, hogy más érzés nem létezik ezen a világon – figyelmeztette őket Apa.
          A három védő bólintott. Tudták, hogy közös erővel és szeretettel minden legyőzhető. Így amikor odaértek Anya ágyához és átölelték, Anyának hirtelen elég ereje és kedve lett ahhoz, hogy felüljön. Csodálkozó tekintettel nézett végig Apán, Andrison, Mannán és Karcsin. Összenéztek mind a négyen, majd bólintottak. Anya felé nyújtották az üvegcsét, amiben a varázsital volt. Anya remegő kézzel vette el tőlük, majd megitta az italt. Nem telt el pár másodperc, Anya arcán újra mosoly jelent meg, újra elkezdett világosodni, zeneszó csendült fel, Tu Mór szomorú arca pedig halványodni kezdett, majd szép lassan el is tűnt. A szomorúság csak egy távoli rossz emlék maradt Anya és a kertlakók számára, akik rögtön meggyógyultak, mihelyt Anya is.
          Újra vidámság költözött a házba és a gyümölcsös kertbe is. De Apa és Anya rájöttek, hogy sokkal jobb, ha együtt és egy helyen vannak, úgyhogy Anya Apával együtt elment a Gyümölcs-szigetekre, ahová magukkal vitték a védőket is. Így váltak egy nagy családdá és éltek boldogan, békében és szeretetben továbbra is.

2019. március 24., vasárnap

2019. március 18., hétfő

Álomfiú


Láttam ma egy szőke, göndör fürtös fiút az utcán.
Tengerkék szeme volt, rögtön beleszerettem.
Ő rám se nézett, de szépen mosolyogva sétált.
Azt hiszem, szerelmes vagyok.
Láttam tegnap egy barna fürtös fiút az utcán.
Gesztenyebarna szeme volt, rögtön beleszerettem.
Rám nézett, összemosolyogtunk, majd ment is tovább.
Azt hiszem, szerelmes vagyok.
Láttam tegnapelőtt egy fekete fürtös fiút az utcán.
Sötétzöld szeme volt, rögtön beleszerettem.
Beszédbe elegyedtünk, ketten sétáltunk tovább.
Azt hiszem, szerelmes vagyok.
Láttam két nappal ezelőtt egy vörös fürtös fiút az utcán.
Vérvörös szeme volt, rögtön beleszerettem.
Megállt előttem és randevúra hívott, én pedig igent mondtam rá.
Azt hiszem, szerelmes vagyok.
Három nappal ezelőtt senkit sem láttam az utcán.
Láthatatlan képzelgés volt csupán, hogy egyszer,
Talán egyszer majd találkozok valakivel az utcán,
Akibe szerelmes lehetek.

2019. március 9., szombat

Magá(r)ny


Állok a tömegben egyes-egyedül,
Beszélek, de a hangom nem jut el hozzátok.
Csak egyvalaki hallja meg:
A hátam mögött nyújtózkodó árnyék,
Ami egyre hosszabb és hosszabb lesz.
Igyekszem én szavakat kiadni magamból,
De már más nyelvet beszélünk,
Már nem értetek meg.
Ne aggódjatok,
Én se magamat.
Csak az árnyékom ért meg.
Lassan én leszek Ő.
Vagy inkább ő lesz Én.
Testemet, lelkemet áthatja a mélyről jövő sötétség
És én nem tudok mit kezdeni vele.
Szorít magához, erőmet elveszi, egyre gyengébb leszek.
De Te, kedves Árnyék, megmaradtál erősnek.
Lekapcsolódnak a lámpák,
Az ajtókat is mindenki jól bezárja,
Véletlenül se tudjon senki se ajtót nyitni nekem,
Ha esetleg keresnék valakit.
Elvesztem a saját magányomban.
A szívem kicsiny ajtaja elé ledob egy hatalmas követ az Árnyék.
Azt mondja „jó lesz ez itt”.
Bólintok, mást már úgy se tehetek.
Jó nekem így.
Jó nekem Így…

2019. január 31., csütörtök

Mezítelen


Látok egy sápadt testet az előszobában.
Mozdulatlanul fekszik, szemhéja csukva.
Szomorkásan felé hajolok, és órákon keresztül bámulom Őt.
Őt, aki igazából én vagyok.
Nem fedi semmiféle textília, csupasz bőre ott hever előttem.
Felnevetek.
Ki gondolta volna, hogy így végzem?
Ami egykor fájdalom volt, ma már megszokássá vált.
Az előszoba hirtelen emberekkel lesz tele.
A Csend Zajjá alakul.
Arc nélküli emberek kiabálnak, és mégis némán nézik a testet, nézik Őt, néznek Engem.
Hirtelen kinyitom a szemem.
Nem mozdulok, nem tudok megmozdulni.
Megpillantom saját magam, ahogyan bámulom a testet.
Eltűnik az arcom és artikulálatlan üvöltésbe kezdek én is, mint mindenki más.
A tekintetem a kezemre siklik.
Halványodni kezd.
Minden homályos és a korábbi hangazavar már alig-alig hallatszik.
Eltűnök.
És velem együtt minden más is eltűnik.

2018. december 6., csütörtök

Napi háromszori étkezés


Reggelire csodálatot ettem napindítóként.
Színes világ tárult elém, amikor kiléptem az ajtón.
Te karon ragadtál és elindultál velem a nagyvilágba.
Együtt vágtunk neki a kalandnak.
Hihetetlen, hogy lejöttél hozzám a magasból és lenn is maradtál, pedig igen sokan mentek volna fel hozzád.
Ebédre levesként gyönyörűséget szürcsöltem, majd főfogásnak megkóstoltam a szerelmet.
Gyönyörűséges szerelem.
Ez az, ami minket jellemez.
Sugárzik rólunk a boldogság, amióta leszálltál mellém.
Mindenki irigykedve néz utánunk az utcán.
Átölellek kedvesen, te pedig magadhoz szorítasz, mint ahogy mindig.
Vacsorára pedig lenyelem a valóságot.
...
Magamat ölelgetem, hogy felolvasszam megfagyott szívemet, amit te sosem olvasztottál fel szereteteddel.
Kilépek az ajtón, a színes világba toppanok, ahol csak én vagyok szürke.
Karon ragadlak, de te kitéped karjaidat az enyéim közül.
Megértem, nem akarsz te is színtelen lenni.
Inkább átkarolod azt, aki színpompás.
Az ő szíve forr, mint a nyár.
Átölelem magam.
Nagyot nyelek.
És várom, hogy reggel újra belépjek abba a világba, ahol Te vagy.