Ne haragudjak

 

Nos, kedves Te!

Nem igazán tudom, milyen megszólítást írhatnék, semmi sem jut az eszembe. Legalábbis semmi olyan, aminek biztosan örülnél, és ami őszintén hangzana. Kezdetnek legyen elég annyi, hogy én tényleg szeretnélek szeretni téged. Valahol szeretlek is, csak egész egyszerűen elhiszem azt a sok baromságot, amit hiszek, hogy gondolok rólad.

Ne haragudj, hogy a legnehezebb pillanataidban cserbenhagytalak és inkább fokoztam a fájdalmadat, mintsem hogy véget vetettem volna neki. Csak lesújtó, degradáló címkéket aggattam rád, hogy úgy érezd, megérdemled a büntetést ahelyett, hogy öleltelek volna. Engedtem, hogy mások szeretetére vágyakozz, de nem hagytam, hogy megkapd azt a szeretetet. A legszomorúbb az egészben az, hogy a legkézenfekvőbb helyről nem érkezett a segítség.

Ne haragudj, hogy a szerethetőségedet valamihez kötöttem és nem foglalkoztam a valós igényeiddel. Ha nem értél el valamit, rögtön büntettelek érte, jobban kínoztalak, mint bárki más. Belezavartalak az állandó önsajnálatba és a bűnbakkeresésbe – ami szinte minden helyzetben te voltál. Sosem engedtem, hogy bárminek is tiszta szívből örülj, mindig kétséget kellett, hogy ébresszek benned.

Nekem kellett volna a legnagyobb támogatódnak lennem, ehelyett én váltam a legnagyobb ellenségeddé. Én akadályoztam meg a legtöbbször a boldogságod. Mindig csak arra gondoltam, hogy éljük túl valahogy, ahelyett, hogy éljünk. Otthagytalak abban az erődben, amit még régen építettünk fel, hogy megvédjen téged minden rossztól. Csakhogy ez az erőd már a jótól is megvéd, nem enged be egy árva lelket sem.

Ne haragudj, amiért azért kell félned az elhagyatottságtól, mert én is elhagytalak. Megértem, hogy félsz kapcsolódni, ha egyszer a legnagyobb szövetségesed is ellened fordult. Most azonban úgy döntöttem, hogy megtanulom, hogyan tudnálak szeretni. Minden nappal egyre jobban. Szeretném, hogy olyan csodával tekinthessek rád, mint ahogyan azok az emberek, akiket csak akkor veszel észre, ha más szemével méregeted magad. Ezt az érzést szeretném magamban táplálni én is.

Egy dolgot azonban már most megígérek neked: többé nem kell, hogy a valótlant szeresd mindenáron. Mostantól a szeretet kézzel foghatóvá válik a számodra. Még ha döcögősen is haladunk majd, minden nappal újból közelebb kerülünk egymáshoz. Végül, amikor majd a tükörbe nézünk, az az ember fog visszaköszönni nekünk, akit mindketten mások szemein keresztül látunk.

Szeretettel és odaadással,

Á.