Ne haragudj

 

Kedvesem!

Már nem üzenhetek neked semmi egyebet erről a helyről, hiszen a hangomat sem hallod, bár tudom, sokszor elképzeled, milyen lenne, ha megbeszélnéd velem mindazt, ami végbemegy benned. Azért nem kérhetek bocsánatot, amiért már nem vagyok ott, de mindazért igen, amitől nem védtelek meg, amíg ott voltam.

Ne haragudj, amiért inkább a házimunkával törődtem, nem pedig azzal, hogy megtanítsalak biciklizni, így hát neked kellett ezt megtenned egyedül, mert senki sem volt rá hajlandó. Te sem szóltál senkinek sem, mert ezt tanultad tőlem. Majd megoldom egyedül – ez vált a te mottóddá is, rosszul érezted magad, ha segítséget kellett kérned.

Ne haragudj rám, amiért elvárásokat raktam a nyakadba. Csupán azt szerettem volna, hogy ne kövesd el azokat a hibákat, amiket én elkövettem. Bár, akkoriban még nem ez motivált, hanem inkább az, hogy túlszárnyalj engem és légy a legjobb, ha már én nem lehettem elég senkinek, de még magamnak sem. Ezzel pontosan abba az irányba tereltelek, amerre nem szerettelek volna, mivel nem kezeltem megfelelően a saját feldolgozatlan sérelmeimet.

Arra tanítottalak, hogy tarts ki az elveid mellett a végsőkig – még akkor is, ha azok igazából már nem is szolgálják a javadat. Én még akkor is ezeket a fene elveket szolgáltam, amikor már rég másról kellett volna szóljon minden. Úgy veszem észre, hogy neked sikerült erre rájönnöd, csak még időre van szükséged, hogy mindent át tudj gondolni.

Ha hiszel valamiben, ha mélyen legbelül tudod és érzed, hogy azt kell tenned, az lesz a te utad, akkor úgysem fog semmi sem eltántorítani. Most már én is tudom. Köszönöm neked, hogy erre megtanítottál így utólag is! Ismerlek elég jól, de ezt te is tudod. Azt látom, hogy bármennyire is sokszor saját magad szabotálod, mégis ott bent tudod te is, hogy mit szeretnél – és azt is, hogy hogyan fogod elérni azt.

Ne haragudj, hogy elhanyagoltalak, és amikor a legnagyobb szükséged lett volna rám, akkor ölelés helyett csak hidegen odamondtam egy-két mondatot. Én annyira szerettelek volna megölelni a szavak helyett, de a saját fel nem dolgozott traumáim és tapasztalataim utat törtek maguknak és nem hagyták, hogy így tegyek. Tudom, már nem haragszol érte és sosem haragudtál rám eléggé, de most mondom neked, hogy véletlenül se bagatellizáld el ezt az egészet! Ne nézd le magad, mert ugyanolyan értékes vagy, mint bárki más és megérdemled, hogy megöleljenek, amikor szükséged van rá, ezt ne vond meg magadtól! Nem kell erősnek mutatnod magad minden helyzetben, mert valamikor ahhoz kell erő, hogy kimondd, mire van szükséged. Én ezt sosem tudtam megtenni igazán, ennek pedig az lett az ára, hogy már nem lehetek ott veled.

Szeretném, hogy tudd, szerettelek téged még akkor is, amikor ez nem úgy tűnt. Tudom, mára már rájöttél erre, de jó ötletnek gondoltam ezt megerősíteni ebben a levélben is.

Tudod, mi a dolgod és te ismered a legjobban saját magad. Éppen ezért kérj bocsánatot te is attól a lélektől, mint ahogyan én tettem az imént.

A legnagyobb szeretettel, puszival és öleléssel,

A.