Csillagok nélkül

Csillagok fényéből kortyolva
Léptem be a Holdudvarba,
Hol örvényben kavarogva
Hulltam bele ölelésedbe.
Összegabalyodtunk.
Egy olyan gubanc keletkezett,
Mit szétszedni egyszerűen nem lehetett.
Fájdalmas csomó, mi az idő múlásával eltünedezett - belőled.
Kavics pattan, csók csattan, halk suttogás morajlik a csendes éjben némi sóhajjal fűszerezve.
Szép csendesen elengedsz, én viszont újra átkarollak, majd amikor én engedlek, te húzódsz közelebb hozzám.
Így megy ez perceken keresztül.
És így megy ez bennem hónapok óta.
Örvényben kavargás, csók csattanás, kavics pattanás, puha lehelet, csillaghullás.
Te és én, aztán egyre inkább csak én kortyolom tovább a csillagokat.
Úszom könnyáztatta medencémben, míg te az óceán vizét szeled át Érte.
Kilépek a kapun, de nem látlak,
Csak a kis kavicsokat látom magam előtt, akik már nem pattognak.
Mennyi mindent tudnának mesélni arról az éjszakáról.
Sóhaj követ sóhajt - ez sajnos nem olyan, mint akkor volt.
Kereslek Téged, de nem talállak.
Csak Mellette látlak.
Felnézek az égboltra, de egy csillag sem ragyog.
Már mindet megittam egyedül, Nélküled.