Elegem van

Elegem van abból, hogy azt gondolják az emberek,

Hogy a saját problémájuk a legnagyobb, másoké nagyobb nem lehet.

Elegem van abból, hogy mindig azt mondják, gyerekes vagyok,

Mert ha tizenhárom évesen pornót nézek az már érett dolog.

Elegem van abból, hogy mindenki így meg úgy megmondja,

De belül összenyomja a saját meg nem oldott gondja.

Elegem van abból, hogy a segítőkész emberek

A kihasználtságtól már a földön sírva fetrengenek.

Elegem van abból, hogy ha valakibe szerelmes leszek,

Nem merem elmondani, mert tudom, úgy is pofára esek.

Elegem van abból, hogy azt mondják, a jó dolgok váratlanul jönnek,

Ettől a mondattól sajnos, csak még jobban várom őket.

Elegem van abból, hogy az önző emberek,

Másokon keresztül gázolva zsebelik be, amit lehet.

Elegem van abból, hogy valakinek van egy oldala, mi szerethető,

De nem mutatja senkinek, azért, mert ettől túl sebezhető.

Elegem van abból, hogy van előítélet,

Ami sajnos fontosabb, mint egy emberi élet.

Elegem van abból, hogy vannak kamu barátok,

Kik téged tönkretesznek, eldobnak – ettől mindjárt hányok.

Elegem van abból, hogy fontosabb a látszat,

Mint hogy megmutasd, mi ért téged: öröm vagy bánat.

Elegem van abból, hogy a megalázkodás divat,

És hogy egyre többen választják maguknak ezt az utat.

Elegem van abból, hogy a hülye mondja meg, mi legyen,

A másik meg csak legyint, hogy rendben van, ez így remek.

Elegem van abból, hogy csak a hibát látom,

Öngyűlölet a társam, a boldogság csak álom.

Elegem van abból, hogy hagytam, átvágják a fejem,

Egy álszent, hazug játékban kiszúrjanak velem.

Elegem van abból, hogy elegem van mindenből,

S ki tudja, hogy az emberek változnak-e innentől?

Elegem van abból, hogy én én vagyok,

Elegem van abból, hogy én önmagam vagyok!