Mamánál

 

Jaj, édes fiam, de jó, hogy itt vagy! Vegyél a káposztás lepényből, ottan van az asztalon, ni, aztán csüccs le ide mellém! Tudod te, hogy van az, nem hallok és nem is látok én mán jól, de hát olyan ritkán gyüssz hozzám, mint a fehér holló. No, de mesélek én neked olyat, hogy utána megint nem gyüssz legalább egy évig, ha nem többig.

Tudod, vót a tatának az a nagy komája, a Berényi Pista. Na, őtet elvitte tegnap a mentő. Ismered, nem? Tudod, vót itt mán nálunk, amikor tatáék főzték a pálinkát; ottan fogócskáztál a szomszéd kisjánnyal, a Szilvikével. Jut eszembe, Szilvikéék meg elköltöztek – mán annak is fél éve. Úgyhogy itt vagyok egymagamba’. No, de! Vissza a Berényi Pistára. Annak a szíve mán rég nem működött jól, osztán nézd meg, mi lett vele. Azér’ a pálinkát azt tudta inni, de még hogy! Jaj, fiam, ha egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor akart elvinni a Pista a bálba anno. Mit mondhatnék, teljesen belém vót bolondulva. Lehet, emiatt romlott el a szíve. Ismerem én Berényi Pistát, mint a rossz pénzt, ugyanis kisjány koromban itten lakott, ebbe’ az utcába, ni. Mit mondhatnék? Eléggé pucuta gyerek vót. Úgy képzeld el, még az anyja is mondta neki, hogy „ne légy ilyen pucuta, dugd mán be a derekad édes fiam, mer’ nyakon váglak”. De az nem dugta be, úgy kolbászolt éjjel-nappal, osztán baszkurálta a jányok haját, azok meg acsítottak egyfolytában. Persze, az enyimét is, de én nem acsítottam, hanem lekevertem neki egy akkorát, hogy utána egy hétig nem mert a közelembe gyünni. Tán ezér’ is fájhatott az ő szíve értem, de hát nem kell nekem pucuta ember. Vegyél a káposztás lepényből, mielőtt még kihűlik!

Tata az bezzeg nem vót pucuta, de tarandálni, no, azt tudott. Őtet csak később ismertem meg, amikor a kisboltba mentem kenyeret meg tejet venni. Már akkor is tette nekem a szépet, tajápált ő mindenfélét, nem is foglalkoztam én vele. Aztán egy nap, amikor édesapám nem adott pénzt csokira, amire már hetek óta ácsingóztam, akkor tatád ott termett és megvette nekem. De hogy honnan tudta meg, azt a mai napig nem tudnám megmondani. Valahogyan kifutyikálta, de azt ne kérdezd hogyan. Attól a naptól fogva, másképp tekintettem őrá. Nem hívott el a bálba, mint a Pista, nem is csapta úgy a szelet, mint a Pista, de mégis éreztem, hogy ez más. Jaj, édes fiam, ha te tudnád, milyen szerelembe estünk mi egymással. A Pista utána meg is orrolt énrám, még levelet sem küldött, miután besorozták. Bezzeg tatád! Őtőle akkor is gyütt a levél, amikor a legjobban kustolt a hó.

Nemcsak a Pista haragudott, hanem a Gizike is. Tudod, fiam, ő vót az én nagy barátosném. Szegénynek úgy hullottak kisjány korában a tejfogai, hogy mindenki visította neki, hogy „csorbacsík”. De én aztán nem! Én kitartottam mellette jóban-rosszban. Csak hát megismertem a tatát, akibe – mint később kiderült – a Gizike is szerelmes vót. Édes fiam, nem tehetek róla, én azt se tudtam, hogy ezek ketten ismerik egymást, nemhogy az egyik szerelmes a másikba. Én csak lementem a boltba, ő meg tarandált nekem. Minden csak gyütt magától. De Gizike is hamar elfeledkezett róla, mer’ ő meg összeszűrte a levet az Öcsinek a fiával. Tudod, annak az Öcsinek a fiával, aki itten lakik az utca sarkán. Utána mán nem nézett levegőnek, mán nem acsarkodott velem, ha meglátott az utcán.

Látom, nem fogy ez a lepény. Tán nem vagy éhes? No, azér’! Aztán itt a szalvéta, törülgesd meg jól a szád, nehogy oda legyen. Vagy legközelebb csináljak inkább herőcét? Azt tudom, hogy szereted – jó porcukrosan. Levest ennél? Csináljak jó csigalevest? Az bezzeg nem kell. Nem esztek ti semmit se. Ezér’ is vagy te ilyen egyszálbélű. Jó kifogás az, hogy nem érsz rá enni, mer’ be vagy bontva. Ne hülyéskedj! Csak a komákkal jársz el szórakozni, mi? Nekem nyugodtan elmondhatod. Én meg tudom, hogy a káposztás lepény a legjobb a macskajajra – meg persze a csigaleves. Te csak vizet lőtyölsz ilyenkor, hát megáll az eszem. Ahelyett, hogy gyünné’ ide a nagyanyádhoz, osztán hagynád, hogy kigyógyítson. No, ne kalamoljál, mer’ mindjárt levered azt a pohár vizet az asztalról. Édes fiam, most már csak azt mondd meg énnekem, hogy mikor gyüssz legközelebb? Csak azér’, mer’ akkor mire gyüssz, akkorra lesz herőce. Tudom, tudom, a porcukor! A világért se felejteném el.