2021. március 1., hétfő

Kötöttségek

       Csak feküdni a napsütötte mezőn és nem gondolni semmire, miközben a kék eget bámulom. Ez a vágyam, semmi más. Érezni a szellőt, ahogy simogatja az arcom. Figyelni, ahogyan a tarkaszárnyú lepkék elrepülnek a fejem felett. Csend és nyugalom. Szabadság. Tudod, az az igazi, amikor nem vagy láncra verve, amikor te felelsz magadért, úgy igazán. Erre vágyom, de tudom, ha most hirtelen az ölembe hullana, nem lennék tőle boldog, csak szoronganék a hirtelen jött boldogságtól. Mert az ember így működik. Vágyakozik, megkapja, aztán már nem is olyan jó, mint gondolta. Mindez azért van, mert nem állt még készen, amikor megtörtént. Én sem állok készen. Minden lánc furfangosan van rám téve, nekem kell leaggatnom őket magamról. Nyugtalanná válnék, ha a kedves „gazda” szedné le, ugyanis bármikor visszateheti kénye-kedve szerint, én pedig ugyanúgy nem tudnám, hogyan szabaduljak meg tőlük. Ezért nem tudnék boldog lenni abban a szabadságban.

       Kicsi voltam, amikor láncra vertek, egyre többre és többre. Úgy érték el mindezt, hogy észre se vettem, talán még ők maguk sem tudták, mit is tesznek velem. Éppen ezért nem is haragszom rájuk, csak túl sok a lánc, túl sokfelé húz, és lassan szétszakít. Nem akarok szétszakadni, mert az olyan rossz, tudod. Egész akarok lenni.

       Nagyon sokáig azt hittem, az tesz majd egésszé, ha te majd itt vigyázol rám és a láncaimra, de rájöttem, hogy ez nem így működik. Nem a te feladatod engem egésszé tenni, nem a te feladatot szabaddá tenni engem. Különben csak ücsörögnénk egymás mellett; te etetnél, itatnál, ölelgetnél, én pedig siránkoznék, hogy ne menj el, ha végeztél a gondviselésemmel. Mert te könnyen el tudnál menni, én pedig nem tudnék utánad szaladni és mindezt a láncokra fognám. Valamelyik már a csontomig hatol, olyan régóta rajtam van, csak egészen idáig nem éreztem.

       Megvárod, míg leszedem őket magamról? Kérhetek tőled ennyit? Vagy tudod mit? Nyugodtan indulj el. Nemsokára utolérlek. Csak ne menj olyan gyorsan. Szeretném, ha te lennél az első, akit szabadon megérinthetnék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése