Álomfejtés

1. nap

Éjszaka úgy döntünk apuval és a bátyámmal, hogy elindulunk valahova kocsival. A bátyám vezet, én ülök hátra, apa pedig mellé. A kocsin érződik, hogy valami nincs rendben vele, de úgy gondolom, hogy csak én képzelem így, biztosan minden jól működik. Aztán a bátyám elkezd tolatni, félig már kilóg az útra, amikor lefulladunk. Szép lassan visszaáll, apu szidja, hogy minek az a jogsi, ha nem is tud vezetni. A bátyámon látszik, hogy ideges, majd szép lassan újra megpróbálja. Óvatosan rátapos a gázra, de valamiért előre megyünk, gyorsan megáll, apa üvölt vele, hogy miért nem képes tolatni ezzel a vacakkal, amikor a bátyám letapossa a gázt, a kocsi pedig meglódul előre. Áttörjük a kerítést, apa magából kikelve ordít, hogy mégis mi a fészkes fenét csinál, ő pedig majdhogynem sírva kinyögi, hogy nem lehet leállítani, az autó pedig továbbgyorsul. Szembe velünk egy háznak a fala. Forróságot érzek, miközben az egész világ kifehéredik.

Meghaltunk.

Ezt onnan tudom, hogy a következő kép, ami előttem van, egy cikk, amiben leírják, hogy egy elszabadult autó okozta a tragédiát, ami 12209 kilométer per órára gyorsult.

Itt felébredek, ekkor jövök rá, hogy mindez álom volt csupán, hiszen 12209 kilométer per órára felgyorsulni ennyi idő alatt lehetetlen.

Azt olvastam az interneten, hogyha azt álmodod, hogy meghalsz, akkor az valójában belső változást, átalakulást jelent. Egy másik oldalon pedig azt, hogy tudat alatt valamit nagyon szeretnék lezárni az életben. Teljesen úgysem tudom megfejteni, mit jelenthet, nincs nálam Krúdy Gyula könyve.

2. nap

Hirtelen ott vagyok az általános iskolás tornateremben a gimnáziumi osztályommal. Ez már érdekes képet fest, aztán kiderül, hogy újból szerenádozunk a tanárainknak. Egyszer csak ott terem mellettem anyu, ami elég furcsán érint. Először nem értem én sem, mi abban a fura, hogy ott van, azt gondolom, talán csak azért nem értem az ottlétét, merthogy szerenád van és nem igazán szoktak szülők jelen lenni ilyenkor. Aztán rájövök, hogy valami más hibádzik. Anyának betegnek kellene lennie, de nagyon betegnek. Ehhez képest makk egészségesen áll mellettem, a haja sem hullott ki, kedvesen mosolyog rám én pedig egész szerenád ideje alatt mellette maradok. Aztán rájövök, hogy nemhogy betegnek kellene lennie, hanem egyszerűen nem kellene ott lennie úgy egyáltalán. Ő már nem él. Majd amikor kimegyünk a teremből megcsörren a telefonja. Az a jellegzetes csengőhang, amihez az idők folyamán hozzászoktam. Felveszi, majd a mosoly lekonyul. Némán elrakja a készüléket és óvatosan mondja nekem: „a bátyád meghalt, túladagolta magát”.

Felébredek, anya eltűnik, a bátyám viszont még él – tudtommal. Leellenőrzöm a közösségi oldalakat, nemrégen mutatott rajtuk aktivitást, így megnyugszom.

Megint beütöm a keresőbe. Ha megjelenik egy halott szerettünk az álmunkban az azt jelenti, hogy valamit üzenni szeretne nekünk, ő így próbál segíteni. Szóval anyu segíteni szeretett volna nekem? Lehet, tényleg látja, mi történik velem, mi történik bennem?

Valahol azt írják, hogyha meghalt a testvérem az álmomban, akkor az azt jelenti, hogy hiányzik nekem. Tény, hogy távol vagyunk egymástól mindenféle értelemben, szóval egyértelmű, hogy hiányzik. Remélem, előbb-utóbb visszatér majd.

3. nap

Elmegyek a mosdóba, mert valami furcsa érzés fog el. Amikor lehúzom a bugyimat is ijedten szembesülök azzal, hogy vérzek. Pakolok be betétet, de egyáltalán nem örülök és nem tudom, hova tenni a vérzést, mivel előtte pár nappal múlt el a menstruációm, így nem kellene megjönnie. A vérem viszont ömlik továbbra is, csurog le a lábamon. Fontolgatom, hogy nőgyógyászhoz kellene mennem, aztán hirtelen valami savanykás ízt érzek a torkomon, ami egyre jobban jön fel. Vért hányok, csakúgy zubog ki a számból, majd az orromból is. Nem áll el, mindenhonnan jön a vér én pedig érzem az ízét, szinte fuldoklom tőle. Kinyitom a vécé ajtaját és kikiabálok apának – már amennyire tudok -, hogy vigyen be a kórházba.

Itt felébredek. Mindent leellenőrzök, nem vérzek sehol sem. Aztán fogom a fejemet, hogy ez már a harmadik nap, amikor rosszat álmodok.

Az egyik helyen azt írják, hogyha azt álmodom, hogy vérzek, az az önsanyargatásra, bűntudatra, önsajnálatra utal. Illetve arra is, hogy mindig fecsegek másoknak a panaszaimról. Másutt azt olvasom, ha maga a menstruációm jelenik meg az álmomban az egy olyan kedvezőtlen helyzetet jelez, ami rengeteg odafigyelést igényelne, ennek ellenére inkább a szőnyeg alá söpröm. Valahol a vérnek pozitív dolgokat is tulajdonítanak, nem tudom, mi lehet igaz.

A ma éjszakától félek, nem akarok ilyeneket álmodni. Legszívesebben folytatnám azokat a gondolatmeneteket, amiket elalvás előtt folytatok, de nem. Alvás közben az elmém önálló életre kel és csakúgy álmodik valamit. Mindezek után visszagondolok az elmúlt időszakra, az életemre, mindenre, ami eddig történt velem.

Lekapcsolom a lámpát, egy darabig nézek ki a fejemből a sötétben, végül úgy döntök, legyőzöm önmagam. Behunyom a szemem és szép csendesen elalszom.