1. nap
Éjszaka
úgy döntünk apuval és a bátyámmal, hogy elindulunk valahova kocsival. A bátyám
vezet, én ülök hátra, apa pedig mellé. A kocsin érződik, hogy valami nincs
rendben vele, de úgy gondolom, hogy csak én képzelem így, biztosan minden jól
működik. Aztán a bátyám elkezd tolatni, félig már kilóg az útra, amikor
lefulladunk. Szép lassan visszaáll, apu szidja, hogy minek az a jogsi, ha nem
is tud vezetni. A bátyámon látszik, hogy ideges, majd szép lassan újra
megpróbálja. Óvatosan rátapos a gázra, de valamiért előre megyünk, gyorsan
megáll, apa üvölt vele, hogy miért nem képes tolatni ezzel a vacakkal, amikor a
bátyám letapossa a gázt, a kocsi pedig meglódul előre. Áttörjük a kerítést, apa
magából kikelve ordít, hogy mégis mi a fészkes fenét csinál, ő pedig majdhogynem
sírva kinyögi, hogy nem lehet leállítani, az autó pedig továbbgyorsul. Szembe
velünk egy háznak a fala. Forróságot érzek, miközben az egész világ
kifehéredik.
Meghaltunk.
Ezt
onnan tudom, hogy a következő kép, ami előttem van, egy cikk, amiben leírják,
hogy egy elszabadult autó okozta a tragédiát, ami 12209 kilométer per órára
gyorsult.
Itt
felébredek, ekkor jövök rá, hogy mindez álom volt csupán, hiszen 12209
kilométer per órára felgyorsulni ennyi idő alatt lehetetlen.
Azt
olvastam az interneten, hogyha azt álmodod, hogy meghalsz, akkor az valójában
belső változást, átalakulást jelent. Egy másik oldalon pedig azt, hogy tudat
alatt valamit nagyon szeretnék lezárni az életben. Teljesen úgysem tudom
megfejteni, mit jelenthet, nincs nálam Krúdy Gyula könyve.
2.
nap
Hirtelen
ott vagyok az általános iskolás tornateremben a gimnáziumi osztályommal. Ez már
érdekes képet fest, aztán kiderül, hogy újból szerenádozunk a tanárainknak.
Egyszer csak ott terem mellettem anyu, ami elég furcsán érint. Először nem értem
én sem, mi abban a fura, hogy ott van, azt gondolom, talán csak azért nem értem
az ottlétét, merthogy szerenád van és nem igazán szoktak szülők jelen lenni
ilyenkor. Aztán rájövök, hogy valami más hibádzik. Anyának betegnek kellene
lennie, de nagyon betegnek. Ehhez képest makk egészségesen áll mellettem, a
haja sem hullott ki, kedvesen mosolyog rám én pedig egész szerenád ideje alatt
mellette maradok. Aztán rájövök, hogy nemhogy betegnek kellene lennie, hanem
egyszerűen nem kellene ott lennie úgy egyáltalán. Ő már nem él. Majd amikor
kimegyünk a teremből megcsörren a telefonja. Az a jellegzetes csengőhang,
amihez az idők folyamán hozzászoktam. Felveszi, majd a mosoly lekonyul. Némán
elrakja a készüléket és óvatosan mondja nekem: „a bátyád meghalt, túladagolta
magát”.
Felébredek,
anya eltűnik, a bátyám viszont még él – tudtommal. Leellenőrzöm a közösségi
oldalakat, nemrégen mutatott rajtuk aktivitást, így megnyugszom.
Megint
beütöm a keresőbe. Ha megjelenik egy halott szerettünk az álmunkban az azt
jelenti, hogy valamit üzenni szeretne nekünk, ő így próbál segíteni. Szóval
anyu segíteni szeretett volna nekem? Lehet, tényleg látja, mi történik velem,
mi történik bennem?
Valahol
azt írják, hogyha meghalt a testvérem az álmomban, akkor az azt jelenti, hogy
hiányzik nekem. Tény, hogy távol vagyunk egymástól mindenféle értelemben,
szóval egyértelmű, hogy hiányzik. Remélem, előbb-utóbb visszatér majd.
3.
nap
Elmegyek
a mosdóba, mert valami furcsa érzés fog el. Amikor lehúzom a bugyimat is
ijedten szembesülök azzal, hogy vérzek. Pakolok be betétet, de egyáltalán nem
örülök és nem tudom, hova tenni a vérzést, mivel előtte pár nappal múlt el a
menstruációm, így nem kellene megjönnie. A vérem viszont ömlik továbbra is,
csurog le a lábamon. Fontolgatom, hogy nőgyógyászhoz kellene mennem, aztán
hirtelen valami savanykás ízt érzek a torkomon, ami egyre jobban jön fel. Vért
hányok, csakúgy zubog ki a számból, majd az orromból is. Nem áll el,
mindenhonnan jön a vér én pedig érzem az ízét, szinte fuldoklom tőle. Kinyitom
a vécé ajtaját és kikiabálok apának – már amennyire tudok -, hogy vigyen be a
kórházba.
Itt
felébredek. Mindent leellenőrzök, nem vérzek sehol sem. Aztán fogom a fejemet,
hogy ez már a harmadik nap, amikor rosszat álmodok.
Az
egyik helyen azt írják, hogyha azt álmodom, hogy vérzek, az az önsanyargatásra,
bűntudatra, önsajnálatra utal. Illetve arra is, hogy mindig fecsegek másoknak a
panaszaimról. Másutt azt olvasom, ha maga a menstruációm jelenik meg az
álmomban az egy olyan kedvezőtlen helyzetet jelez, ami rengeteg odafigyelést
igényelne, ennek ellenére inkább a szőnyeg alá söpröm. Valahol a vérnek pozitív
dolgokat is tulajdonítanak, nem tudom, mi lehet igaz.
A
ma éjszakától félek, nem akarok ilyeneket álmodni. Legszívesebben folytatnám
azokat a gondolatmeneteket, amiket elalvás előtt folytatok, de nem. Alvás
közben az elmém önálló életre kel és csakúgy álmodik valamit. Mindezek után
visszagondolok az elmúlt időszakra, az életemre, mindenre, ami eddig történt
velem.
Lekapcsolom
a lámpát, egy darabig nézek ki a fejemből a sötétben, végül úgy döntök,
legyőzöm önmagam. Behunyom a szemem és szép csendesen elalszom.
