Elegem
van abból, hogy azt gondolják az emberek,
Hogy
a saját problémájuk a legnagyobb, másoké nagyobb nem lehet.
Elegem
van abból, hogy mindig azt mondják, gyerekes vagyok,
Mert
ha tizenhárom évesen pornót nézek az már érett dolog.
Elegem
van abból, hogy mindenki így meg úgy megmondja,
De
belül összenyomja a saját meg nem oldott gondja.
Elegem
van abból, hogy a segítőkész emberek
A
kihasználtságtól már a földön sírva fetrengenek.
Elegem
van abból, hogy ha valakibe szerelmes leszek,
Nem
merem elmondani, mert tudom, úgy is pofára esek.
Elegem
van abból, hogy azt mondják, a jó dolgok váratlanul jönnek,
Ettől
a mondattól sajnos, csak még jobban várom őket.
Elegem
van abból, hogy az önző emberek,
Másokon
keresztül gázolva zsebelik be, amit lehet.
Elegem
van abból, hogy valakinek van egy oldala, mi szerethető,
De
nem mutatja senkinek, azért, mert ettől túl sebezhető.
Elegem
van abból, hogy van előítélet,
Ami
sajnos fontosabb, mint egy emberi élet.
Elegem
van abból, hogy vannak kamu barátok,
Kik
téged tönkretesznek, eldobnak – ettől mindjárt hányok.
Elegem
van abból, hogy fontosabb a látszat,
Mint
hogy megmutasd, mi ért téged: öröm vagy bánat.
Elegem
van abból, hogy a megalázkodás divat,
És
hogy egyre többen választják maguknak ezt az utat.
Elegem
van abból, hogy a hülye mondja meg, mi legyen,
A
másik meg csak legyint, hogy rendben van, ez így remek.
Elegem
van abból, hogy csak a hibát látom,
Öngyűlölet
a társam, a boldogság csak álom.
Elegem
van abból, hogy hagytam, átvágják a fejem,
Egy
álszent, hazug játékban kiszúrjanak velem.
Elegem
van abból, hogy elegem van mindenből,
S
ki tudja, hogy az emberek változnak-e innentől?
Elegem
van abból, hogy én én vagyok,
Elegem
van abból, hogy én önmagam vagyok!
