2020. augusztus 15., szombat

Épül a ház

Épül a ház, épül a ház fala.
Nem süt be a remény, mert nincsen ablaka.
Épül a ház, épül a ház fala.
Egy kedves teremtés gyönge sikolya.

 

Egy kétéves csók szaga terjeng a levegőben,
Amit majd kimész megnézni ebédidőben,
Mert akkor délibábként a kép eléd vetül,
Ahogyan csókolóztál rettenthetetlenül.
És újra érzed a puha ajkakat a szádon,
Megint töprengsz a vágyon,
Hogy újból megízlelhesd a vörösboros nyálát,
Aztán nem győződ adni neki a hálát,
Amiért segített elhitetni veled,
Hogy ennél jobban senki sem szeret.

 

Mert csókolni kell a csúnya lányt, csókolni,
Hogy elhiggye, tudja őt valaki szeretni.
Aztán mondani kell még pár szót, mondani,
A kegyes hazugságokat csakúgy ontani.

 

Csapzottan, fáradtan penderülsz vissza a fal mögé,
Hogy ne tudjon senki se odagyűlni köréd.
Újabb téglát emelsz a falhoz, hogy biztosan
Olyan sötét legyen, ami megőrzi titkodat.
A titkodat, hogy mennyire rettegsz attól,
Hogy senkinek sem kell kinyitnod az ajtót.
Így hát leszeded azt is. Minek?
Nem kell ez az ajtó senkinek!

 

Anyád hangja visszhangzik, s nevet
„Akkor ma kiteregetsz végre velem?”
„Jaj nekem!
Megyek, mielőtt még elfelejtem!”
Aztán rájössz, hogy ez a visszhang évekkel ezelőtti,
És ezt neked többé már nem mondja soha senki.
Apád arcát látod magad előtt a kanapén,
Ahogyan könyörögve téged arra kér,
Hogy ne hagyd el őt is, mint másokat,
Mert szelektáltál már jó sokat.
Kidobod a kanapét is, mert nem kell,
Ne feküdjön rajta semmilyen ember!

 

Nem érted, hogy miért nem értik,
Hogy te annyit kérsz ugyan mégis
Szeressen már valaki, ha te annyira szeretsz,
Az, akire te minden nap vágyakozva meredsz.
Jöjjön vissza szeretni az is, aki elment,
Mert ez a helyzet az őrületbe kerget.
Miért van az, hogy csúnya vagy és nem szeret senki?
Ezen felül egyedül meg sem akarsz halni.
Összekuporodva a fal mellett tépkeded a hajadat,
Azt várod, hogy végre jöjjön el a pirkadat.
Csak azzal nem vagy tisztában, hogy a ház sötét.
Így meg sem fogod érezni a hajnal szürke ködét.
Csend telepszik a házra, hatalmas csend.
Egy varjú a tégla tetőn feketén megpihent.

 

Épül a ház, épül a ház fala.
Nem süt be a remény, mert nincsen ablaka.
Épül a ház, épül a ház fala.
Egy holttest kellemetlen, rút szaga.