Én
ennek a mesének csak szemlélője vagyok. Ebben a kalandban személyesen nem
vettem részt, de tudom mi és hogyan történt, mivel Anya személyesen mesélte el
nekem.
Egyszer
régen, Anyának volt egy gyönyörű szép gyümölcsös kertje, ahol minden
megtermett: a narancs, az ananász, az eper, de még az áfonya is. De egy csúnyán
felhős, esős napon Anya rosszul érezte magát és egész nap feküdt az ágyban. Nem
mozdult meg. Fáradt volt, szomorú és állandóan csak sóhajtozott. Nem volt
semmihez sem kedve. A folyamatos eső miatt nem ment ki a gyümölcsös kertbe sem,
pedig az volt életének egyetlen értelme. Ezelőtt ha törött, ha szakadt, ha
tornádó volt, ha cunami, ő mindig ott volt és védelmezte drága kertjét. Anya
nem szimplán beteg volt, hanem megtámadta a gonosz és szomorú Tu Mór, aki
nemcsak anya lelkét betegítette meg, hanem életének értelmét, a gyümölcsös
kertet is. Pedig Anya előre gondolkodott és külön védelmezőket állított egy-egy
gyümölcs tartomány élére. Így történt az, hogy az áfonyára Áfonya Áron, a
banánra Banán Béci, a narancsra Narancs Nóri vigyázott. De sajnos Tu Mór
kijátszotta a rendszert és megfertőzte őket is, ráadásul elpusztította
gyümölcseiket.
Viszont
volt három igen cseles védő, akik megmenekültek Tu Mór gonoszsága elől: Alma
Andris, Málna Manna és Kivi Karcsi. Észrevették a közelgő veszélyt és megbújtak
előle a közeli erdőben. Gyümölcseiket viszont nem tudták megvédeni.
-
Le kell győznünk Tu Mórt! – bújt elő először Andris. Szeme csillogott, megbújt
benne az igazi szeretet. Ő mindenképpen tenni akart Anya gyógyulásáért. –
Tönkreteszi a kertet és csak szomorúságot, színtelenséget hagy maga után. Főleg
úgy, hogy az egyetlen Anyát, aki vigyáz ránk és szeret minket, őt is
megbetegíti.
-
És hogyan segíthetnénk? Mi csak három védelmező vagyunk, akik épphogy
megmenekültek Tu Mórtól, de semmink sem maradt. A mi gyümölcseink is ugyanúgy
elpusztultak, mint mindenki másé. – Sóhajtott fel szomorúan Manna.
-
Anyát nem hagyhatjuk magára, mindent meg kell tennünk, hogy megmentsük őt! Ő a
mi egyetlen társunk! A mi védelmezőnk, az, aki szeret minket, aki esőben is,
fagyban is jön hozzánk és vigyáz ránk. – Lelkesedett Karcsi. Próbálták
bátorítani Mannát, aki már azelőtt fel akarta adni a küzdelmet, mielőtt az
elkezdődött volna. Viszont végignézett a két fiún, akik bátran álltak előtte és
fűtötte őket a tettvágy. Málna Manna végül elhatározta, hogy a két fiúval
együtt ő is küzdeni fog és mindent megtesz azért, hogy nyerjenek.
A
három védő elindult hegyeken, dombokon keresztül, hogy megkeressék Apát, aki
Anyával dolgozott együtt és ő is gyümölcstermesztéssel, neveléssel
foglalatoskodott. A Gyümölcs-szigeteken élt már egy jó ideje, amióta rájött
arra, hogy minden gyümölcs varázserővel bír és ahhoz, hogy a gyümölcsök erejét
igazán fel lehessen használni, megfelelő környezet szükséges a nevelésükhöz.
Így évekig kutatta a Gyümölcs-szigeteket, míg végül rájuk nem talált. Anyával
mindennapos kapcsolatban voltak, Anya a saját kertjében nevelt gyümölcseit
küldte Apához, aki azokból orvosságot, gyógyírt készített.
Még
pár évvel korábban, amikor Apa jobban beleásta magát a gyümölcsök
varázserejének titkába, akkor írt egy könyvet a gyümölcsök különböző
variációiról, illetve együttes hatásaikról. Ezt a könyvet olvasta el Alma
Andris, aki ezáltal tudta, hogy a győzelem az övék, ugyanis az alma, a málna és
a kivi együttes ereje szükséges ahhoz, hogy legyőzzék Tu Mórt. Ezért volt olyan
bátor, ezért tudta, hogy muszáj megtenniük mindent, mert rajtuk múlik Anya és
az egész gyümölcsös kert sorsa.
A
terv tökéletes volt, csak egyetlen bökkenő akadt: a Gyümölcs-szigetek nagyon
nagy távolságra volt attól az erdőtől, ahol ők először tartózkodtak. De ez a
távolság sem tántorította őket el attól, hogy megkeressék Apát, akiben bíztak.
Tudták, hogy hamarosan tudomást fog szerezni a történtekről és akkor nyomban
útra kel, hogy megkeresse Anyát a gyógyírrel.
Napokig,
hetekig gyalogoltak, tudták, hogy már nem sok van hátra, de a végére fáradtak,
tompultak lettek, hiszen napok óta egyetlen csónakban ringatóztak és már azon
gondolkodtak, hogy feladják. Amikor is nem egy repülő hangját hallották, ami
feléjük közeledett. A fülkében megpillantották Apát, aki feléjük közeledett és
már nyitotta is az ajtót. A három védő nem habozott, nyomban felszálltak a
repülőre.
-
Tudok mindenről – kezdte köszönés nélkül Apa. -, már itt van nálam az
ellenszer. Együtt, négyünknek kell odaadni és akkor örökre, véglegesen eltűnik
Tu Mór. De ahhoz, hogy a szer működjön szeretet is kell. Márpedig én látom,
hogy mi négyünkben ez megvan. Mert ti hárman voltatok azok, akik útra keltetek
és igyekeztetek megkeresni engem a varázsitallal együtt. Látszik rajtatok az
akaraterő, a tisztelet, a becsület és a szeretet.
Amíg
Apa elmondta ezeket, a repülő sebessége miatt, gyorsan odaért a házhoz, ahol
eltűnt a nevetés és csak Tu Mór szomorú arca látszott.
-
Ne higgyetek ennek az arcnak! Ne legyetek szomorúak tőle! Erősnek kell
maradnotok és hagynotok kell a szívetekben szeretetet! Tu Mór gonosz és szomorú.
Azt hiszi, hogy más érzés nem létezik ezen a világon – figyelmeztette őket Apa.
A
három védő bólintott. Tudták, hogy közös erővel és szeretettel minden
legyőzhető. Így amikor odaértek Anya ágyához és átölelték, Anyának hirtelen
elég ereje és kedve lett ahhoz, hogy felüljön. Csodálkozó tekintettel nézett
végig Apán, Andrison, Mannán és Karcsin. Összenéztek mind a négyen, majd
bólintottak. Anya felé nyújtották az üvegcsét, amiben a varázsital volt. Anya
remegő kézzel vette el tőlük, majd megitta az italt. Nem telt el pár másodperc,
Anya arcán újra mosoly jelent meg, újra elkezdett világosodni, zeneszó csendült
fel, Tu Mór szomorú arca pedig halványodni kezdett, majd szép lassan el is
tűnt. A szomorúság csak egy távoli rossz emlék maradt Anya és a kertlakók
számára, akik rögtön meggyógyultak, mihelyt Anya is.
Újra
vidámság költözött a házba és a gyümölcsös kertbe is. De Apa és Anya rájöttek,
hogy sokkal jobb, ha együtt és egy helyen vannak, úgyhogy Anya Apával együtt
elment a Gyümölcs-szigetekre, ahová magukkal vitték a védőket is. Így váltak
egy nagy családdá és éltek boldogan, békében és szeretetben továbbra is.
